Kedves Niki, öröm olvasni a bejegyzésedet. Épp ezért hoztuk létre ezt a platformot. A közösség élménye magával ragadó volt.

Ruhák, emlékek...

Lányom inmár 20 éve táncol- de az első alkalom amikor viselet volt rajta, bizony huszonéve volt.

A Szent György napi rendezvényen én is viseletben voltam, én is átéreztem azt a hietetlen közösségi élményt amit a karikázás nyújt.

Miközben hallgattam a megnyitó beszédet, azon gondolkodtam mennyi kincs lapul otthon, dédnagymamám 1-1 bő 150 éves ruhadarabja, férjem nagymamájának viselete... és én egyiket sem tudtam ma felvenni... (kicsit el is szomorított a dolog)

Aztán végiggondoltam, hogy minden darabot ami aznap rajtam volt én varrtam, és hogy a tudás amivel ezek készültek mekkora kincs. Eszembe jutott férjem nagymamája, akinek a segítségével megvarrtam azt a teljes letkési viseletet amiben végül el is temették. Majd a díszes kabátkája "lebegője" amiben a dédunokája sokszor táncolt már itthon is, külföldön is. Szívmelengető...

Generációkon átívelő tudás, kézről kézre adott huhadarabok, egymástóld tanult dallamok, mozdulatok. 

Egy olyan képet csatolok, amin két gyerekkori barátnőmmel, volt általános iskolai osztálytársaimmal  állunk viseletben. Mert együtt még ez is jobb....

Kislányom útján ismerkedtem meg itt Szobon a néphagyománnyal, népviselettel, néptánccal. Előtte csak tudtam/hallottam róla, hogy létezik ilyen... Lilim ma már a Ficosok csapatát erősíti, ahol komolyabb táncokat is tanulnak már. S ekkora csöppentem bele ebbe a csodás Isten adta lehetőségbe, amikor a Patinás csoport útnak indult. Ahol megannyi élmény, jó közösségi élet, hagyomány, csodás ruhák, hajkoronák, kiegészítők vesznek körül minket minden alkalommal!

Az én ruhám is a Danubius néptáncegyüttes raktárából való, kivéve a blúzom, amit egy vásár alkalmával szereztem be. Egyszerű, de mégis csodás darab a maga kis hímzett mintájával. A nyakláncot Lilitől kaptam kölcsön, amit Kuti Andrea készített neki az Ipolymenti ruhájához. 

Első alkalommal viseltem népviseleti ruhát. Első alkalommal táncoltam benne.

Igazi ünnep volt számomra a ruha viselése és a tánc is!

Nem saját ruha, a Danubius Táncegyüttes tulajdona.

 Remélem még sokan fogják büszkén, boldogan viselni! 

Az én ruhám egy szőgyéni népviselet. Szőgyén egy felvidéki kis falucska ahonnan én származom. Ez a ruha a nagymamám ruhája volt régen. Kb 60 éves lehet ez a ruha. Számomra felbecsülhetetlen értéke van. És ez hogy viselhetem valami csodálatos érzés. 

Gyermekkorom óta foglalkozom a néphagyományokkal, a magyar néptánccal. Korábban aktív táncosként,  majd a Danubius Táncegyüttes vezetőjeként megszámlálhatatlan értékes, gyönyörű viseletdarabbal találkoztam, és persze jónéhányat beszereztem magamnak. Ez a vitnyédi  (Rábaköz) viselet mostanában a nagy kedvenc a maga szelíd eleganciájával, az életkorhoz választott színvilágával, csodás bársony alapanyagával.... 

Szent György-napi korzó – így lett egy szürke csütörtök igazi ünnep

Április 24-én Szobon több mint kétszázan gyűltünk össze a Templom téren. Táncoltunk, énekeltünk, zenéltünk – ír vendégeinkkel együtt –, és egy kicsit megállt az idő. Generációk találkoztak, nemzetek kötődtek össze, és közben mindannyian új emlékeket szőttünk.

Jó volt együtt lenni, jót tenni, és egy szürke hétköznapból ünnepet varázsolni.

A Danubius Néptáncegyüttes ruharaktárából kölcsönöztem népviselet napjára a mellékelt képen látható viseletet.  Eszembe jutatta amikor a gyermekeim táncoltak a Danubiusban, hányszor öltöztettem őket nagy örömmel, és vartunk nekik ruhákat, melyek még mindig az említett ruharaktárt bővítik, lassan több évtizede. Újabb es újabb generaciók cseperednek fel, es a ruhák mindig gazdára találnak egy-egy alkalommal újabb kis lelkes viselője táncoltatja meg

Milyen jó ötlet! Követni tudnánk az életét... Nagyon jó a kép is

A Danubius Táncegyüttes tagjaként viseltem ezt a ruhát. Számomra a vászon ing volt igazán különleges több okból. 
Eredeti kézzel készült autentikus darab, kézzel hímzett ujjrésszel. Mikor viseltem az az érzés kerített hatalmába, hogy ez egy olyan örök darab, amelyet már előttem is generációk viselhettek és utánam is még viselhetik, mivel tartós és minőségi anyagból, gondos munkával készült, az elkészítés minden fázisában nagy figyelmet fordítottak a részletek kidolgozására és magán hordozza azok kézjegyeit, akik megalkották.

Határozottan az járt a fejemben, hogy belehímzem a nevem egy kevéssé feltűnő helyre, hogy ily módon apró nyomot hagyjak magam után.

Ez a nyakkendő is lassan történelmi lesz: mindig jókedvre derít másokat,  akik látják 

Gyönyörű! Hány éves a láda? Merre járt már mindenütt?

........és ma.

Ugyan nem ruha, de mégicsak újrahasznosítás. Dédnagypapa katonaládája régen.........

Kivel van 30 éves barátság?

Micsoda történet és még mennyi jön hozzá  

Micsoda történet és még mennyi jön hozzá 

Anita, ez a Te cipőd? Nagyon érdekes....

Azon tűnödtem el, hogy a gomboknak is saját életük van

A réklit egy 2019-es széki táborban vásároltam egy nénitől, az övé volt valaha, de neki csak fia született és sajnos a menyére nem volt jó a darab és ezért adta el, és így került végül hozzám ❤️ A fersing (szoknya) és a kötény a 2021-es Ipoly feszten került hozzám, ugyanis volt egy széki néni, aki árulta a portékáit. Végül a képen nincs rajta, de azóta lett egy fejkendőm is, amit egy pár éve a THT-n vettem. Ez az én kis széki viseletem. ❤️

Egy kocsma, egy kocsmáros és egy harminc éves barátság